A másik mmmmmmmmmmmm amit a Kővirágban kaptunk, az a gyümölcspaszattal tálalt kukorica palacsinta.
Nem tudom prósza, vagy málé.
Ma a kocsiban Csík zenekart hallgattam.Nem ritka ez nálam.
Ne keresd az összefüggést, de erről valami elvont folyamat után arra jutottam,hogy kukoricamálét sütök.
Azért döntöttem a málé elnevezés mellett,mert a kukoricaliszt zacskóján azt olvastam,hogy "falina de malai".
Ez a recept "gondolomra" készült, mint a nagymamám rétese,amit soha nem tudtam leírni, mert : Gondolomra veszel lisztet, annyi zsírt,amennyit felvesz..." itt mindig kiesett a ceruza...
Nagylány lettem, gondolomra főzök.
Két tojást kezdek összekeverni kukoricaliszttel, ha túl sűrű, tejet öntök hozzá.
(Házi tojás, és "igazi" tej.)
Sűrű palacsintatésztát keverek ki, szép sárga lesz. Ugyanúgy kisütöm,mint a sima palacsintát.
Vastagabb,mint a megszokott.
Ma házi szilvalekvárral és nutellával tálaltam, de nyáron sokszor csináltam hozzá gyümölcspaszatot.
Jó dolog, fel lehet használni hozzá minden fonnyadóban lévő gyümölcsöt.
Cukrot pirítok, erre szórom a feldarabolt vegyes gyümölcsöt, bármit amit találok: szilvát,almát, narancsot, körtét, meggyet, tényleg bármit. Felöntöm egy nyelet borral, persze édes az optimális.Addig főzöm, amíg lekvár állagú nem lesz.
Na ezzel az igazi a málé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése