Prósza...ja nem ...málé!

A másik mmmmmmmmmmmm amit a Kővirágban kaptunk, az a gyümölcspaszattal tálalt kukorica palacsinta.
Nem tudom prósza, vagy málé.
Ma a kocsiban Csík zenekart hallgattam.Nem ritka ez nálam.
Ne keresd az összefüggést, de erről valami elvont folyamat után arra jutottam,hogy kukoricamálét sütök.
Azért döntöttem a málé elnevezés mellett,mert a kukoricaliszt zacskóján azt olvastam,hogy "falina de malai".
Ez a recept "gondolomra" készült, mint a nagymamám rétese,amit soha nem tudtam leírni, mert : Gondolomra veszel lisztet, annyi zsírt,amennyit felvesz..." itt mindig kiesett a ceruza...

Nagylány lettem, gondolomra főzök.
Két tojást kezdek összekeverni kukoricaliszttel, ha túl sűrű, tejet öntök hozzá.
(Házi tojás, és "igazi" tej.)
Sűrű palacsintatésztát keverek ki, szép sárga lesz. Ugyanúgy kisütöm,mint  a sima palacsintát.
Vastagabb,mint a megszokott.
Ma házi szilvalekvárral  és nutellával tálaltam, de nyáron sokszor csináltam hozzá gyümölcspaszatot.
Jó dolog, fel lehet használni hozzá minden fonnyadóban lévő gyümölcsöt.
Cukrot pirítok, erre szórom a feldarabolt vegyes gyümölcsöt, bármit amit találok: szilvát,almát, narancsot, körtét, meggyet, tényleg bármit. Felöntöm egy nyelet borral, persze édes az optimális.Addig főzöm, amíg lekvár állagú nem lesz.
Na ezzel az igazi a málé.

Lilahagymalekvár

Nyáron, Bp. felé félúton, megálltunk a barátnőimmel a Káli medencében, Köveskálon vacsorázni.Van egy hely, ami szívem csücske, már a tulajdonosok szombathelyi származása miatt is ,de azért a kajáról is ejtsünk szót!
Kővirág az étterem (+panzió) neve. Mindenképp meg akartam mutatni a Ritának és Dórikánknak,mert Ők az ezt értékelős fajta.
Ajánlom a helyet a falusi stílust tanulmányozóknak, aminek szerintem a csúcsa amúgy is a balatoni felvidék.

Na és az étkek. Az előétel volt kacsamájpástétom pirítóssal, lilahagymalekvárral. Nem akartam mást enni. Mindig csak újra ezt. Hiba lett volna, de ájulatom meghatotta a nagyon kedves pincér fiút, és elmesélte a receptjét. Alig vártam, hogy lilahagymalekvárt csinálhassak bármivel.


cukor
lilahagyma
só,bors
vörösbor

Megpirítottam a cukrot, rászórtam a vékony karikára vágott hagymát.Só, bors. Felöntöttem a borral, és lekvárállagúra főztem.
Húsok mellé. Elájulsz.

Szalagos fánk...már akinek...

Nálunk dolgozó Márti barátnőm,( aki a Vajdaságból származik, és minden isteni,  ősi magyar és szerb recept tudója,) fánkot sütött a hétvégén. Hátraléptem egyet,mert farsangidő van, az oké, meg szeretem is, de annyi olajat a szivacs sem vesz fel, mint a fánk. Nem sütöttem még, és nem is fogok! De nem ám.
Az enni szeretők örömével azért elmesélte hosszasan, aprólékosan ,hozzátéve, hogy kedden is süt,mert akkora sikere volt....Na ez durva.
Hm.,.fánk...
-Juli! Van kedved fánkot sütni?- már el is dobott mindent, geographit, deutschot, és hát nekiálltunk az első fánkunknak.
Megtalálható a www.desszert.eu -n.
Nem olyan igazi gasztrofilmbe való dagasztós,habos, látványos a tésztája, viszont cserébe tök könnyű csinálni. Fánk, parázóknak.
Eleve dupla adagban, mint a megadott...bíztam a receptben.

50dkg liszt (nem hideg)
2dl tej (langyos)
4dkg élesztő
5dkg porcukor
6dkg olvasztott vaj
5db tojás sárgája (a fehérjéből meg egy kosszal lehet gyártani egy Pavlovát...kettőt)

Na,szóval ezeket dupla adagban összegyúrta Julcsikám. Gyönyörű homogén lett.
30 perc pihi, legalább dupla méret.
Kinyújtotta kb. 1cm vastagra,aztán egy 7cm átmérőjű pohárral kiszaggatta.
A maradék tésztát újra összegyúrta, aztán nyújt, szaggat. Jó sok lett.(legközelebb megszámolom mennyi)
Mire végeztünk,pont megkeltek az először kiszaggatottak,mondjuk 10-15 perc telt el.
Közepébe mélyedést nyomkodtunk.
Közepes lábosban olajat melegítettünk,nem forrót, (9-)6 -oson ment a villanytűzhely.
Mélyedéssel lefelé 3-4 darabot raktam a lábosba,és fedőt raktam rá.(így mondják a nagyok)
Aztán megfordít,(már fedő nélkül)másik fele is megsüt,és örül, mert gyönyörűek! Bár a miénk nélkülözte a címben kecsegtető "szalagos" jelzőt.
Papírtörlőre kiszedtük, melegen, dacolva a gyomorfájás rémével, én házi baracklekvárral(legközelebb rumos lesz,csak most mohóságomban ez elmaradt) Juli nutellával,befaltunk úgy fejenként khm...négyet?
Tudod,amikor nem tudsz mást mondani percekig,mint,hogy "mmmm....mmmmm.....mmmm"
Mára csak egy  maradt,vigyorgó gyerekfej mintás, by Juli.

Huuu...ez az első...olyan izgi

Olyan régóta szeretném már, hogy én lehettem volna az első, mindenki előtt...
Tőlem kért volna tanácsot Csili és Vanília, és Dolce vita is( :)), de másképp alakult.Elbújtam a "nemérekrá", "nincsidőm", "úgysemleszjó" biztonságos odújában. Sóvárogva olvastam aztán tücsköt-bogarat, pláne gasztrót, nálam ügyesebbek,írásait.
Lestem a kenyeret.
Á,de most már annyira tele van a fejem, lesz,amilyen lesz, leírom.
Különben is, hétvégén Juli lányom kiporszívózott, és azt mondta: "-Azért, hogy legyen időd blogot írni Anya!..." 
Hát,jó.
Írok arról,amit szeretek: főzni. Megpróbálom leírni mit szedtem össze az Őrségről,mert onnan származom,és odahúz a szívem,és a hasam...meg rohanós-konyhába való gyors-ügyes-könnyű recepteket is szeretnék összegyűjteni itt.
Írok talán arról is,amit imádok: Juli lányomról,aki 11 éves, nagyon jó fej,és az idén nagyot dobbantott, elment Ausztriába 8 osztályos gimnáziumba. Keményen dolgozik, hogy megtanuljon két nyelvet, és minden tantárgyat németül. Vele minden nap történik valami,van téma bőven.
Na,kezdjük...ilyen egy blog?